A hazai siklórepülés helyzete - egy demonstráció emlékére

A hazai sárkányozás és siklóernyőzés története szinte már történelmi korszakokra bontható. Volt egyszer egy (h)őskor a 80-as években, amikor Ferihegy forgalma még nem volt mérhető a légtér kapacitásához és ugyanakkor csak nagyon kevesen repültek sárkánnyal, pláne siklóernyővel. Aztán a ferihegyi forgalom is növekedni kezdett és egyre többen váltak a szabad repülés szerelmesévé is. A légtér persze nem lett nagyobb de még mindig elég tágas volt minden résztvevőnek, így teltek a boldog 90-es évek. Aztán egyszer csak eljött az idilli békeidők végnapja: 2000. június 13. kedd. Nézzük sorjában mi is történt akkor és azóta!

1.    2000. június 13.-án, 14 óra 22 perckor, a DLH-3434 járat Ferihegy megközelítése során Pilisvörösvár térségében vele azonos magasságban repülő siklóernyőst jelentett. A rendkívüli repülőesemény naplószáma: 28/2000.

2.   Másnap a légügyi igazgató határozatában "halaszthatatlan intézkedésként Budapest TMA-ban és alatta azonnali hatállyal mindennemű siklóernyős és függővitorlázó tevékenységet” megtiltott.

3.   Az eset érthetően nagy port vert fel. Nem mondhatni, hogy a légiközlekedés biztonságáért felelős hatóság a siklóernyőzés jövőjéért aggódott volna. Igaz nem is ez a dolga. A siklórepülők vezetői a hatóságnak felajánlott kiengesztelő kompromisszumként megvalósíthatatlan terveket mérlegeltek: repülésvezetővel, repnaplóval, rádióval, képrögzítővel, a starthelyre telepített erős bürokráciával, a startkönyv repülés előtti kitöltésével stb. Bármivel aminek ugyan nincs köze a szabad repüléshez, csak újra repülhessünk! Annyira hatott ránk a jogos közfelháborodás légköre, hogy magunk is úgy viselkedtünk, mintha tényleg bűnösök lennénk amiért mi is siklóernyőzünk. Óbuda örökre elveszettnek látszott. A potenciális tettesek ugyan a hatóság kezére kerültek mégis fenntartották a kollektív bűnösség elvére épített, sebtében hozott tilalmat: azaz n számú siklórepülőből n-1 ártatlanul le lett tiltva Budapest TMA területén. Az ilyet persze életszerűen nem lehetett sokáig betartani. Pillanatkép: Népszabadság 2000. június 29. csütörtök

4.   A kétségesen jogszerű de az ártatlanokra kétségtelenül igazságtalan határozattal alaposan megosztottak minket. Felbolydult méhkasként megzavarodva viselkedtünk.

Az ember már csak ilyen, inkább elhatárolódik: a baj inkább csak másokat érintsen!

5.   2000. július: a kilátástalan helyzetben egy tiszta szívű csapat tiltakozó demonstráció gondolatával kezdett foglalkozni. A szervezést tekintélyes „öreg” pilóták hathatós támogatásával Kardos István, Letz Livio és Szigetlaki Zsolt vette a nyakába. Az igazságérzet volt az egyetlen hajtóerő, hogy ország-világ, írott sajtó és a TV kamerák előtt tiltakozzunk az alkotmányjogilag is tarthatatlan, a kollektív bűnösség elvére alapozott kollektív büntetés ellen. A tilalmi határozat ugyanis szabálysértőt csinált mindazokból akik a nemzetközi normák betartása (a 2000. június 13. előtti szabályok) szerint szabályosan kívántak volna repülni, nem veszélyeztetve Budapest-TMA forgalmának biztonságát. Eldöntöttük és meghirdettük, hogy tiltakozó megmozdulásunkat „Akció a szabad légtérért” címmel 2000. augusztus 12.-n fogjuk megtartani HHH/Vöröskőváron. A jogszerűtlen letiltás társadalmi elfogadottságának eredményeként nem tudtuk mire számíthatunk a hatóság részéről. Bizonytalanságunkra jellemző, hogy a leendő résztvevőknek írt meghívó (Akcio_meghivo.pdf) előre lebeszéli a hatóságot a helyben, túlzott ellenőrzésekkel való retorzióról és egybenóvatosságból "a felszerelés földi ellenőrzésének" kibúvó magyarázatával bátorítja a részvételre elszántakat. További kapcsolódó dokumentum: kiadott sajtóanyag: SikloDem.pdf

6.   A szervezés alatt álló demonstráció hírére és a szintén ártatlanul büntetett repterek jogos tiltakozására a LÜI két lépéssel reagált: 2000. augusztus 8-án a Légügyi Igazgató egy módosítással kivonta a tiltó határozat hatálya alól a Budapest Hármashatárhegy, Gödöllő és Dunakeszi repteréről induló siklórepüléseket, határozat száma: 6102/4/2000. (Farkashegy és Budaörs azért maradt ki, mert ott nincs siklórepülés, motor nélkül csak vitorlával repülnek.) E részleges feloldás után sajnos éppen a legjobb starthelyeket tartalmazó hegyvidéki terület maradt továbbra is a tilalom hatálya alatt. A feloldásban tagadhatatlan a közelgő akció szerepe, hiszen a LÜI szóvivője (Pető György) az MTI-nek a részleges feloldásról kiadott sajtóközleményében azt is "elmondta" hogy a demonstráció a feloldás következtében elmarad. Ez persze nem volt igaz, de amint arra számítani lehetett a tiltakozás szervezőit senki sem kérdezte meg, így az álhír a sajtó csatornáin elöntötte az országot. Hiába próbálkoztunk, tőlünk, szervezőktől az MTI nem fogadott el semmilyen önmagunkról szóló helyreigazító ellenközleményt. A megtévesztés régi jó receptje, most is bevált: maradt a köztudatban az álhír amely meghozta bomlasztó hatását a támogatottságunkra. Szintén profi húzás volt elhíresztelni a sajtóban, hogy a részleges feloldás csak az első lépés, a helyzet hamarosan teljes körűen rendeződik. Így sikerült még az ártatlanul megbüntetett (n-1 fős) tömeg nagy részét is leszalámizni. Az élesebben látó maroknyi megmaradóra pedig rásütötték a "renitens hőzöngő" bélyeget. Maga az MRSz is elhatárolta magát tőlünk. Ez a kis félretájékoztatási trükk nem kevés problémát okozott a szervezésben, mert mind a résztvevőket mind a sajtót egyenként újra meg kellett keresnünk a cáfolattal.

7.   2000. augusztus 12-én dicséretesen kulturált módon lezajlott a demonstráció. Kár, hogy magunk sem voltunk egységesek, rengeteg elbizonytalanodó ernyős hitt a propagandának és inkább nem jöttek el. Akkortájt, korábbi okok miatt még különváltan élt a sárkányos és a siklóernyős szakág. Mérvadó sárkányosok az akció ellen agitáltak, így nagy csalódásunkra sárkányos az akción nem vett részt. Kétségbeesett helyszíni unszolásunkra csak az utolsó pillanatban lett kihelyezve egy gazdátlan sárkány a szolidaritás távoli jeleként. De legalább a hangár mellé, a kamerák felőli oldalra! A LÜI megjelent képviselője (dr. Ordódy Márton) a TV kamerák előtt a globális feloldást a következő hétre helyezte kilátásba.
Képek a demostrációról a pg.c2 galériájában.

A demostráció megjelenése az akkori elektronikus sajtóban:

RTL-klub üzenet

Budapesti Regionális TV

m1 közszolgálati TV

RTL-klub híradó

tv2 Tények
10 MB mpeg 17 MB mpeg 6 MB mpeg 15 MB mpeg 12,5 MB mpeg

8.    2000. december 14-én az MRSZ fellebbezett a még akkor is érvényben lévő tilalmi határozat ellen. Ezzel az ügy a minisztérium asztalára került.
Jellemzésként csak egy kontextusából kiragadott mondat: "Félő, hogy a további tiltás további „demonstrációkhoz” és „hőzöngéshez” fog vezetni, amelytől a Szövetség elhatárolja magát." A teljes dokumentum: MRSZfelleb6102.pdf

9.    2002. januárjában (!) a KÖVIM a fellebbezést elbírálva úgy döntött, hogy helyben hagyja a módosításokkal még mindig érvényben lévő 6102/2000-es tilalmi határozatot. Erről levélben értesítette az érintetteket. Fellebbezésnek helye nincs, megtámadható (lett volna) a bíróságon. A levél átvétele: 2002.01.23. 16:30. A KÖVIM levél száma: 000059/1/2001 Ügyintéző:Keszthelyi Zoltán (KÖVIM). [ha valakinek megvan a levél az kérem küldje el nekem]

Most 2005 nyara van. Az „Akció a szabad légtérért” tiltakozó demonstráció 5 éve történt. Azóta a LÜI neve PLH-ra változott, újraegyesült a sárkányos és siklóernyős szakág, visszaszorultak a megosztó előítéletek. Idén tavasszal először történt meg, hogy Budapest-TMA légtérrend módosításának előkészítésekor meghallgatták a Siklórepülő szakág véleményét. Budapest-TMA légtérrendje feltehetően továbbra is folyamatosan változni fog. Reménykedünk, hogy nem folytatódik tovább az eddigi tendencia, repülési lehetőségeink monoton szűkülése. Lásd az alábbi táblázatot:

2003. május 15-ig

Egész évben él a G1,G2,G3 siklórepülő légtér-lépcsőház és a G10 valamint a G20,G21,G22 siklórepülő légterek. Ezeket a nagygépeknek akkor is ki kell kerülniük amikor motor nélkül senki sem repül bennük azaz üresek.

2003. május 15-től
2005. május 12-ig

A siklórepülőkkel ugyan senki sem egyeztetett, de a fenti Gx légtereket a téli félévre (október 15-március 15 között) rendeletileg megszüntették. Logikus lépés, nyugodtan meg lehetett volna előre beszélni az érdekeltekkel, egyetértettünk volna.

2005. május 12 óta

2005-ben már voltak előkészítő, tájékoztató egyeztetések. A rendelet ugyan gyökeresen eltért az egyeztetett rendszertől, de első lépésnek már az is nagyszerű, hogy a Hungarocontrolban meghallgattak. Csak a rendeletből tudtuk meg, hogy immár örökre megszűnt a G1,G2,G3 lépcsőház. A megszüntetés egészen Érd vonaláig elemi csapást jelent a siklórepülésre és halálos ítéletet a három budai reptér Hármashatárhegy, Farkashegy, Budaörs motor nélküli repülésére. Érd vonalán túl a TMA aljának felemelése majdnem visszaadta azt amit a G3 megszüntetése elvett, de odáig motor nélkül eljutni szinte lehetetlen, „oda születni kell”. Emellett két TMA szektor határpontjának áthelyezése Pilisvörösvárról Nagykovácsiba kegyelemdöfésként behúzta a rolót 750 méteren Határhegy fölött. A biztonsági zónára hivatkozó indoklás valós de sántít, mert az új határvonal nem párhuzamos a pályairánnyal. Az egész életében meddő G1 megszüntetése meghiúsítja annak alkalmi megigényelhetőségét is. (A 2005 őszi ígéretek szerint majd ismét felkerül a térképre, hogy legyen mit megigényelni 31-es pályánál.) Nem a Hungarocontrol vagy a Siklórepülő szakbizottság hibája, de mindenképpen kiábrándító, hogy a módosítás ezt a szezont elvette a siklórepülőktől, mert 2005. szept. eleéj még mindig nincs G2/S koordináció, a Nap pedig már alacsonyan jár a nagy távrepülésekhez.

Visszatekintve az elmúlt öt évre láthatóan vannak pozitív eredmények is. Eredmény, hogy a minisztérium, a Hungarocontrol és a hatóság egyre inkább elfogadni látszik a már a 2000-es akció nyilatkozatunkban és a kamerák előtt is megerősített eredendő törekvésünket, hogy mi siklórepülők legális, együttműködő partnereik lehessünk egy betartható szabályozásban. Pozitív fejlemény, hogy a 2005-ös „TMA-project” tavaszi előkészítő tárgyalásaira sikerült bekérni magunkat, ahol most először tárgyalhattunk magunk a saját bőrünkről. Partnerként kezeltek, bár nem tudták nem észrevenni gyenge érdekérvényesítő képességünket. 2005. május 12 egy új korszak nyitánya a hazai siklórepülés történelmében, melynek fő jellemzői a vektorálás felváltása az érkezési eljárásokkal, a koordináció intézménye, a folyamatos légtér módosítások. Az új éra legnagyobb kérdése a három budai repülőtér életben maradása lesz. Különösen LHHH került végveszélybe. Létkérdéssé vált, hogy az MRSz zászlója alatt az összes motor nélküli szakág egységesen lépjen fel érdekei érvényesítéséért, aminek kezdeti célja csupán az életben maradásra, a folyamatos sorvadás megállítására redukálódott. Ha ez nem sikerül az hosszútávon végzetes lesz mind az MRSZ-re, mind a három budai reptérre, mind a teljes, hazai motor nélküli repülésre.

Mind a törvény alkotók mind a hatóság egyet kell értsen velünk abban, hogy nagyobb biztonságot eredményez az ésszerűen betartható szabályok szerint zajló siklórepülés, mint a társadalmi igényeket figyelmen kívül hagyó, kategorikus tiltásokból álló, tömegesen nem követett szabályozás.

Budapest, 2005. szeptember 7.

utóirat:
A demonstráción a LÜI  a következő hétre ígérte a 6102/2000 tilalom globális feloldását. Ez öt éve késik! A tilalom ma már szinte nem is ismert, senki sem tartja be. Ez nem tesz jót a hatóság tekintélyének sem. Szerintem.