Miért nem használta a mentőernyőt?
(lefűződés egy eltúlzott wingover-ből)
E tömör gyűjteményt a témával ismerkedőknek szántam.
Sem ez, sem más leírás
nem alkalmas a gyakorlatok önálló elsajátítására. Az egyes manővereket csak oktatóval,
ellenőrzött körülmények között tanuld. A tapasztalatokat Simonics Péter és Tasi Gábor
biztonságtechnikai táboraiban szereztem (víz fölött). Ők mindig azt mondták, sokat kérdezek,
repüljek többet inkább. Igazuk volt, de ez a dolgozat nem jött volna létre,
ha valamelyiküktől kaptam volna egy ilyen leírást. :o)
Ha az oktatódnak eltér a véleménye az enyémtől,
akkor rá hallgass, de kérlek, írd meg
nekem!
Az itt tárgyalt gyakorlatok
plusz az acro manőverek legautentikusabb leírását
a justacro oldalon,
"Trükkök" címmel találjátok Takáts Pál (Pákkó) tollából.
A siklóernyőzéssel kapcsolatos legátfogóbb ismeret forrásként a Felhőút Sportrepülő Egyesület
honlapját ajánlom: http://www.felhout.hu/
ahol természetesen az alábbiakban leírt gyakorlatokról is sok jó olvasnivalót
találsz.
A leírás végén találsz egy ajánlást a korszerű két zsinóros ernyők használatához (angolul).
Fontos, hogy a tanulást illetve a gyakorlást kipihenten, jó fizikai erőnlétben, stresszmentes mentális állapotban végezd.
Tartalom:
2. Fülcsukás
5. Spirál
6. B-stall
7. Féloldalas csukás – egyenesben tartással
8. Féloldalas csukás – elfordulással a nyitott/csukott oldal felé
9. Féloldalas csukás – DHV teszt
10. Front stall
11. Negatív felismerése (határhelyzet keresése)
12. Negatív forduló
13. Full stall
14. Full stall határ
15. Mentőernyő dobás
1. Billegtetés
előre-hátra (más nevei: hinta,
delfinezés)
A cél: megtapasztalni milyen meglepően
nagy az előre-hátra irányú ingastabilitása az ernyőnek, megszokni a látványt,
és a pszichés érzést, hogy ha a belépőél szemmagasságban előttünk van
az önmagában még nem gáz.
Kivitelezés: szimmetrikusan, határozottan
megfékezni az ernyőt. Ettől az lelassul, mi továbbmegyünk a tehetetlenségtől.
Amikor az ernyő a leginkább hátul van, akkor gyorsan teljesen felengedni a fékeket,
hagy repüljön ahogy csak tud. Ettől előre lő, mi majd alálendülünk és
csak akkor fékezzük meg megint amikor a lendülettől leginkább eléje kerülünk
azaz az ernyő a leghátsó helyzetben van. Ez attól nem lesz átesés, hogy bár
nagy féket kell húzni, de messze nem akkorát mint az átejtéshez.
Kijövetel: nem csináljuk tovább.
Tapasztalatom: Korábban azért nem
tudtam erős előre lövést produkálni, mert nem vártam ki hogy jól az ernyő
elé lendüljek, hanem már korábban elkezdtem fékezni.
2. Fülcsukás
A cél: e fokozott süllyedést és
csukódás elleni stabilitást nyújtó repülési helyzet gyakorlása. Mivel a
kéz foglalt, kitűnő lehetőség a testsúllyal kormányzás gyakorlására
is.
Kivitelezés: a tenyérre fűzött fékekkel
felnyúlunk a fülcsukó hevederekért vagy az „A” sor külső szélső
(esetleg szélső két) zsinórjaiért és addig húzzuk le, míg mindkét
oldalon a kívánt hosszon az ernyő vége aláhajlik.
Kijövetel: szimmetrikusan felengedjük
a lehúzott zsinórokat. Van ernyő aminek ettől már nyílik a füle, van
amire egy rövid, határozottat rá kell fékezni hogy nyíljon.
Tapasztalatom: arra kell figyelni, hogy ne más zsinórt húzzon le az ember
mint amit szeretne és hogy szimmetrikusan csinálja a lehúzást.
Megjegyzés: Minél több zsinórt húzunk
le, annál nagyobb a süllyedés, de legalább a belső „A” zsinórokat békén
kell hagyni, különben frontstall lesz.
Haladóknak: legyünk tisztában vele, hogy a fülcsukás egyben állásszög növelés
is, ezért az utána nyomott gyorsítóval messze nem akkora az állásszög változás,
mint amennyi csökkenést a gyorsító magában használva okoz. A gyorsítót
csak fülcsukás után nyomjuk, és a fülek kiengedése előtt engedjük fel.
Javasolt irodalom:
http://www.felhout.hu/sikle/ford/sully.html
3. Fülcsukva
testtel wingover
A cél: a gyors és hatásos testsúly
áthelyezés megismerése valamint a wingover testsúly átterhelési részének
előgyakorlata.
Kivitelezés: derékcsavarással, a függesztő
heveder mögött oldalra kidőlve erős bedöntött fordulót kezdünk, majd a
szélső holtponton mindig ugyanígy átterhelni az ellenkező oldalra.
Kijövetel: nem csináljuk tovább.
Tapasztalatom: Szokni kell az érzést,
hogy ne az életösztön (félelem) korlátozzon a kivitelezésben.
4. Wingover
teljes ernyővel
A cél: nem tudom hétköznapi
repülés közben mire jó. Szerintem „csak” az ügyességet, az ernyő
kezelését, az ütemérzéket az ernyővel való összenövést segítő
gyakorlat. De arra nagyon alkalmas! Kimondható, hogy a wingover jó mércéje a
pilóta ernyőkezelésének, realtime filmlátó képességének, pszichés
alkalmasságának és fizikai kondiciójának, egy szóval a „repülésre
termettségének”.
Kivitelezés: Két ütemből és két
összetevőből áll. Csak harmonikusan lehet jól csinálni. A két összetevő
a testsúly és a fék. Elkezdünk egy bedöntött fordulót testsúllyal és fékkel.
Első ütem: Saját mozgás vonalához
képest az ernyő alsó, a beülő felső holtponton van van. Ekkor teljesen átterhelünk
a másik oldalra és felengedjük a féket. Második ütem: a visszalendülés alsó holtpontján elkezdünk kb.
30%-osan fékezni és ezt egyre növeljük a túloldali felső holtpont eléréséig,
de ekkor még kell maradjon fék tartalékunk, hogy a felső holtponton még tovább
fékezve a belépőélet lefelé fordíthassuk. Folytatás: első ütem…
Kijövetel: nem csináljuk tovább,
vagy ellenfázisban csináljuk.
Tapasztalatom: Sokat kellene
gyakorolni, hogy (szépen) menjen. :o(
2011.09.27: Gyarmati Miklós (alias Kakukk, index nick: "elpazarolt tehetség") javaslata alapján egy
tanvideó:
Javasolt tanmozi: így ne csináld !
Miért nem használta a
mentőernyőt?
(lefűződés egy eltúlzott wingover-ből)
5. Spirál
A cél: elvileg gyors magasságvesztésre
való, pl. felhő alól lehúzni a csíkot. Szerintem ha a B-stall-nál gyorsabb
(8-nál nagyobb) süllyedésre használjuk, akkor sokkal megterhelőbb az ernyőre
is és a pilótára is mint a B-stall. (kritika itt) Ezzel együtt hasznos az elsajátítása,
mert ez az egyetlen süllyesztő manőver, ami közben az ernyőt nyitva tartja,
sőt erősen terheli is, így nem olyan esendő a turbulenciákra.
Kivitelezés: Wingoverbe kezdünk,
majd az egyik szélső holtponton már nem terhelünk át, hanem itt tartjuk a
testsúlyt és benn tartjuk a féket is. Ha még rá is húzunk egy kicsit a fékre,
akkor a belépő él a föld felé fordul és mi érezzük, hogy „elkap az örvény”.
Érdemes az ernyőt nézni, mert az az egyetlen fix látnivaló, így nem szédül el
a látványtól
az ember. A fékkel lehet erősíteni (durvítani) vagy kis felengedéssel
egyszerű „bedöntött forduló” felé szelídíteni a spirált. (Más
oktatók egyszerűen egy oldalon benn tartott nagymértékű fékezéssel tanítják
a spirálba vitelt. Ez szerintem kevésbé elegáns és nagyobb a veszélye a
negatív forduló/neg.spirál kialakulásának.
Kijövetel: Lassan a féket
felengedni és „visszaülni középre”. Amikor az ernyő a kijövetel végén
előre akar lőni, akkor ugyanazt a féket mint amivel spirálba vittük újra meghúzni és egy újabb teljes
körben lágyan kivezetni normál repülési helyzetbe, azaz hosszabb úton
eldolgozni a nagy mozgási energiát. Ha túl gyorsan engeded
fel a féket, vagy elmulasztod megtenni a plusz kivezető kört, akkor egy hintával
jössz ki, aminek az előre lövését megfékezve kevésbé elegánsan, de
ugyanolyan biztosan visszatérsz normál repülési helyzetbe. Vannak akik a spirál
külső oldalának kis fékezését is ajánlják a spirál szelídítésére,
kijövetelre. Általánosságban a kijövetelre a következő fokozatokat érdemes
alkalmazni: középre ülni < átülni külső oldalra < külső
féket is használni (ha muszáj, akkor két kézzel!)
A kijövetel alternatív módja (ha nem tetszik ami történik veled és
gyorsan ki akarod hozni a spirálból): egyszerre, határozottan mindkét fék.
(Ha túl durvára sikerült húznod, és
emiatt pánikszerűen
felengeded
a féke(ke)t, a legtöbb ernyő akkor is ki fog jönni
1-2 körön belül,
a végén
viszont meglesz benne a nagy hinta is.
De nem minden ernyő ilyen kijövős, jobban jársz ha a fokozatos vagy az
alternatív kijövetelt jegyzed meg...)
Tapasztalatom: Nem tudok spirálozni, ez
egyéni alkalmatlanság az alacsony vérnyomásom miatt, de bizonyára vannak
pszichés okai is. Azt írom le amit szubjektíven átélek, hogy aki magára
ismer ne higgye, hogy egyedül van. Mondják, hogy
rendes spirálban (amikor a belépő él tartósan a föld felé néz) nagy a
centrifugális erő, nyúlik lefelé az ember arca. Én emiatt már az erősebb
fordulózást is spirálként élem meg, kifut a fejemből a vér, az öntudat
rolója kezd lehúzódni. Mintha esne a tápfesz az agyban, pedig csak a vérnyomás
csökken benne. Először csak a kép széle mosódik el, a kép közepe még éles,
később már a közepe is homályos a szélén nincs is kép, az fekete. Ilyenkor abba
szoktam hagyni, bár a rádióból a hang még biztat: "István, ez csak forduló, ebből
így nem lesz spirál, húzzunk már rá arra a fékre és dőljünk már bele
rendesen!"
Kikérdeztem sokat spirálozókat, hogy ugyan miért nem ájulnak el. Ők tanácsolták,
hogy még a bevitel előtt megfeszített láb és hasizmokkal, mintegy „piros
fejet csinálva” meg lehet akadályozni, hogy a fejből a centrifugális erő
leeressze a vért. A módszer működik: ha tandem utasként spirálozok így
sokkal tovább maradok a filmen.
Megjegyzés
a spirálba bevezetéshez: 1. a
megkezdett fékezés mértékén nem változtatni, hanem előbb kivárni annak
eredményét. 2. Ha
az eredmény kivárása előtt a fék mértéke kevésnek tűnik, akkor jobb kijönni
a fordulóból és nagyobb fékkel
újra kezdeni, mert a billegésből csak gáz (pl. negatív) lehet. Ha viszont biztos,
hogy a forduló már állandósult, csak akkor helyénvaló (újrakezdés helyett) a fékezés
mértékét növelni.
A
pg.c2.hu Spirálozás
topic-jából átveszek néhány gyakorlatias
hozzászólást
(olyanoktól, akik csinálják is :o)
kistigris
(+Rehák Bence, Budapest)
#7:
Sokat próbálkoztam már ezzel a manőverrel, és eddig sosem jutott eszembe, hogy majd magától kijön az ernyő!
Amikor a kezdőket okítom ernyőkezelésre, szoktam ilyet mondani, hogy: TE irányítsd az ernyőt, és ne az ernyő téged.
Ez spirál esetében hatványozottan igaz! Szóval ha egy durvább 15 m/s körüli süllyedésű igazi pörgős, belépő éllel a föld felé nézős spirálban felengedem a belső féket és nem terhelek ki, azzal csak még jobban gyorsulok lefelé.
Az első lépcső kivezetéskor mindig a testsúlyáthelyezés! De itt is ügyelni kell az egyensúlyra, mert ha túlzottan átterhelek, és hagyom hogy átbillenjen az ernyő, akár még egy loop is kijöhet, de általában maximum belehullanék a kupolába...
pogozoli (Török Zoltán, Székelyudvarhely) #33:
Nagyon sokat spiráloztam már, ezért nem tartom túl helyes dolognak, hogy kivezetéskor mindkét oldalt kell fékezni. Alapjában a spirált ki lehet szedni a belső fék felengedésével. Pár körön belül ki kell jöjjön az ernyő. Ha nem akkor kell húzni a külső féket is, aztán mikor
elindul kifelé akkor megint picit ráhúzni a belsőre, hogy ne egyből szökjön ki a spirálból.
A testsúlyt csak bevezetéskor kell alkalmazni, akkor sem túlzottan, aztán ha már benne van a spirálban akkor simán középre kell terhelni, hogy ne legyen túl agresszív a spirál.
Az biztos, hogy nem alacsonyan húzandó manőver de meg kell tanulni, nekem már volt szükségem rá viharfelhő alatt, amikor fél órát spiráloztam és B-stalloztam egyfolytában.
Ezt Pex (Bendl Mátyás) találta a spirálról, angolul #57:
http://www.xcmag.com/Spinner/read/article.cfm?id=1132&uuid=FA11C443-97FB-712E-%3Cbr%20/%3E42B921C86F7D32A4
Ezt pedig SzKEdina (Szabóné Koleszár Edina, Gödöllő) ajánlotta figyelmünkbe
a spirál veszélyeiről, magyarul #59:
http://www.vampair.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=417
(Kádár Andrea fordítása)
És íme
Jalos (Szabó Lajos, Szigetszentmiklós) cikk-ajánlása egy beragadt spirálról,
angolul: #61
http://www.pgforum.com/viewtopic.php?t=6902&start=75
2012 fontos: Tragikus baleset: Swing Mistral 6 spirál (2012.07.06 /DHV safety note)
Javasolt irodalom: http://www.felhout.hu/sikle/ford/sully.html
6. B-stall
A cél: intenzív (7-8 m/s),
biztonságos, tartós magasság csökkentés.
Kivitelezés: A fékeket a tenyerünkre
fűzzük. Nem a csuklónkra!, hanem csak a hüvelykujjon ütközésig. Felnyúlunk és
szimmetrikusan, folyamatosan egyre húzzuk lefelé a „B” hevedereket. Egy
ideig egyre keményebb lesz, szinte fel kell húznunk magunkat rajta. Egy ponton
túl azonban leválik az áramlás a megtört
profilról és innentől lényegesen könnyebb lesz tartani. Ne húzzuk tovább!
Az ernyőn a
„B” zsinórok bekötési pontjainak vonalában egy éles gerinc képződik
lefelé, az ernyő elveszíti vízszintes sebességét, mozgása mintegy ejtőernyőbe
megy át. Az alulról jövő levegő a „B” vonalon szétválva előre is, hátra
is távozik. A helyzet tök stabil. Ha az ernyő előre v. hátra patkó alakba
állna be, akkor túlhúztuk, addig engedjük vissza amíg az ernyő
kiegyenesedik. Kismértékű aszimmetrikus lehúzásra utal ha az ernyő süllyedés
közben lassan elfordul a jobban lehúzott oldalra. Ezt szüntessük meg, de a
jelenséget szándékos elfordulásra
alkalmazhatjuk is.
Kijövetel: engedjük el gyorsan,
egyszerre a „B” hevedereket. A normális repülési helyzetbe visszatéréskor
az ernyő gyengén előre lő, de nem kell megfékezni.
Ha továbbra is fennmarad az ejtőernyőszerű állapot, az zsákesés. (A
B-stallból lassan,
lopva felengedett fékekkel könnyebben lehet zsákesésbe vinni. De egy
frontstallból is lehet fékezéssel zsákesésbe kerülni.)
Zsákesésből
a IV. pont szerint lehet kijönni.
Tapasztalatom: Én az „A” vizsgához
is kötelezővé tenném, mert hasznos, egyszerű gyakorlat, csak a szimmetriára
kell figyelni. Meglepő, milyen nagy erőt igényel a repülő profil megtörése,
szinte fel kell húznia magát az embernek a hevedereken. Tandemen sokszor a pilóta
súlya kevés is hozzá.
Megjegyzés: A túlhúzott „B” is
rozettához hasonló alakzatba visz.
Javaslat: Ha a B_stall-t
a magassággal erősen növekvő szél miatt, a gerinc mögé besodródás elkerülésére
kívánjuk alkalmazni, akkor gondoljuk meg, nem jobb-e a magasságvesztés céljára a fülcsukva-gyorsítós
megoldás? A B-stall ugyan gyorsabban fogyasztja a magasságot, de az ernyőnek
közben nincs vízszintes sebessége, tehát a földhöz képest a szél sebességével
sodródik hátra.
A
pg.c2.hu Spirálozás
topic-jában tsomorjai, alias Duce (Somorjai Tamás,
Budapest) figyelemre méltó B-stall kontra spirál összevetéssel és kritikával
szolgál #55:
Kacsa,
a beveztőben ezt írod: "Szerintem
ha a B-stall-nál gyorsabb (8-nál nagyobb) süllyedésre használjuk, akkor
sokkal megterhelőbb az ernyőre is és a pilótára is mint a B-stall."
Csak ellenpéldaként a Sigma 6 gépkönyve B stall szekció: "Wir sind der
Ansicht, dass mit der Weiterentwicklung der Schirme in den letzten Jahren der
B-Stall nicht mehr zeitgemäß und effizient ist. Das gesamte Material und
Profil des Schirmes wird extrem beansprucht und wir empfehlen deshalb, dieses
Manöver nicht zu erfliegen." . A lényege az, hogy a mostani ernyőknél
nem ajánlott a B stall, mivel nem túl hatékony, és az ernyő anyagára extrém
romboló hatással van. Ezért ezt a manővert a Sigma 6 esetében nem ajánlják.
A B_stall-t több újabb gyártású ernyőtípusnál ellenjavallja a gyártó.
Javasolt irodalom: http://www.felhout.hu/sikle/ford/sully.html
7. Féloldalas
csukás – egyenesben tartással
A cél: A leggyakrabban előforduló
különleges repülési helyzet kezelésének megismerése.
Kivitelezés: felnyúlunk az egyik
oldali „A” hevederért és hirtelen "bokáig" lerántva lenn
tartjuk. Ha így hagynánk akkor az ernyő egyre erősebben a csukott oldal felé
fordulna. A testsúlyt azonnal az épen maradt repülő oldalra terheljük, ez már
lényegesen csökkenti az elfordulást, amit a repülő (ép) oldal fékezésével
meg is szüntetünk. Átterhelés nélkül nem biztos, hogy a nyitott oldal megfékezésével
elérhető az egyenes repülés a féloldalon csukott ernyővel, sőt a túlzott mértékű fékezéssel át is
ejthetjük a nyitott oldalt.
Kijövetel: engedjük fel a lehúzott
„A” sort, ha kell 1-2 mély pumpálással segítsük újranyílni.
Tapasztalatom: Nem lehet eleget
gyakorolni. Még életszerűbb, ha keresztben átnyúlva (a másik kézzel) húzzuk
le az „A” sort. Így első pillanatban még csak az átterhelést tudjuk
alkalmazni, nem tudunk sumákolni azzal, hogy egyik kézzel csukunk, a másik kéz
pedig már számít rá és egyidőben már fékez is.
Megjegyzés: A féloldalas csukás gyakorlását nem mindjárt a teljes 7.
ponttal kell kezdeni. Először csak keveset húzz le és hamar engedd föl. A
csukás mértékét és a lenn tartás hosszát akkor növeld, ha lelkileg már
megszoktad az új érzéseket, érzed hogy uralod a helyzetet.
8. Féloldalas
csukás – elfordulással a nyitott/csukott oldal felé
A cél: annak
elsajátítása, hogy a féloldalas csukódás milyen széles tartományban,
milyen jól kezelhető.
Kivitelezés: mint az előbb, de a fékezés
és az átterhelés mértékét változtatva a félig lecsukott ernyővel mindkét oldalra
forduljunk el 90-90 fokot.
Kijövetel: mint az előbb.
Tapasztalatom: Megnyugtató, jó, önbizalmat
erősítő gyakorlat.
9. Féloldalas
csukás – DHV teszt
A cél: megismerni
az ernyő saját, passzív biztonságát.
Kivitelezés: Lecsukjuk az egyik
oldalt az egyik „A” sor határozott lerántásával, de most nem tartjuk
lenn, hanem azonnal felengedjük. Most a féket sem használjuk és nem is
terhelünk át a repülő oldalra. Sőt, a csukáskor beledőlünk a csukott
oldalba. Először furcsa érzés, de hamar kiderül, hogy minden igaz amit az
elméleten tanultunk: a terhelt szárnyfél így gyorsabban töltődik és nyílik
vissza mialatt kb. 90 fokot elfordul. Kezdőbb ernyők kevesebbet, teljesítmény
ernyők többet.
Kijövetel: már benne van a
kivitelezésben
Tapasztalatom: Megnyugtató, jó, önbizalmat
erősítő gyakorlat, unalomig kéne ismételni.
Megjegyzés: A kismértékű csukásokat
rutinból így kell lekezelni. A csukódott oldalra való terhelés egyben azért
is előnyös, mert a pilóta a beülővel követni kezdi az ernyő elfordulását,
ezzel csökkenti a becsavarodás (twist) esélyét.
Közös
megjegyzés
a 7 - 8 - 9 pontokhoz:
A különleges repülési helyzetek megoldását azért gyakoroljuk mesterségesen
előidézett szituációkban, hogy az akaratunktól függetlenül keletkezett
helyzetekből minél rutinosabban, minél kevesebb stresszel jöhessünk ki.
Azonban az előző pontokban megismert alternatív módszerek a testsúly átterhelés
szempontjából homlokegyenest ellentétesek! Jogosan merül fel a kérdés,
hogy akkor a leggyakrabban előforduló különleges helyzetet, a féloldalas
csukódást adott esetben melyik alternatív módszerrel kezeljük?
Ezzel a kérdéssel 2003/2004-ben végigjártam a top pilótákat és nagyon szíven
ütött hogy mindegyikük csak az egyik vagy másik módszer mellett tette le a
voksát. 2005-ben próbáltam ki először a 9. pontot, azóta sikerült megtalálnom
az alkalmazás szintézisét:
Mindkét technika jó a maga helyén alkalmazva!
7.-8. A klasszikus: nyitott oldalra terhelés és ugyanennek az oldalnak a fékezése
minden esetben működik. Ilyenkor a csukott oldal elsősorban a nyitottból,
belül a cellák közötti átömlő nyílásokon keresztül töltődik újra,
de lassabban. Ordas csukásnál csak ez jó módszer, a másikkal spirálba vinnéd.
9. Kisebb mértékű csukódásnál viszont gyorsabb, elegánsabb megoldás a
csukott oldalra dőlés mert direkt töltődést biztosít. Ilyenkor a nyitott
oldal kismértékű fékezése csökkenti az elfordulást, a csukott oldal
egyszeri mélyebb fékezése (pumpa) gyorsítja a töltődést, a visszanyílást.
10.
Front
stall
A cél: Nem tudom mi a célja.
Talán a repülési teljesítmény pszichés komponensének javítása, az önbizalom
erősítése. Egy „természetes úton kapott” front stall nem ilyen szelíd,
de legalább megtapasztaljuk, hogy beavatkozás nélkül, magától (pontosabban
a puszta testsúlyunktól) megoldódik.
Kivitelezés: Felnyúlunk és
szimmetrikusan, lendületesen lerántjuk az „A” hevedereket, majd azonnal el
is engedjük. Ha lenn tartanánk
frontrozetta stb. komplikációk lehetnének belőle.
Kijövetel: Felengedés után
automatikusan kijön, nincs mit gépészkedni rajta.
Tapasztalatom: A legkönnyebb
gyakorlat, még az előre-hátra hintáztatás is több figyelmet, ügyességet
igényel.
Megjegyzés: Az élőben kapott front
stall teljesen más! Egy természetes front stall, amikor "ráül a tehén
a belépőre", azt eredményezi, hogy az „A” zsinórzatra nagy felületen
ráfekvő ráfekszik, ráfeszül az ernyő és ugyanúgy hanyatt vág mint a
full stall. Kijövetelkor rendesen előre is lő.
11.
Negatív
felismerése (határhelyzet keresése)
A cél: megismerni,
hol van az egy oldali fékezés biztonságos határa. Bringás hasonlattal élve:
„meddig szabad bedönteni kanyarban a biciklit”.
Kivitelezés: 50% fékkel lelassítjuk
az ernyőt mert így kevésbé dinamikus a gyakorlat, megvárjuk, amíg ez a
helyzet stabilizálódik. Ekkor az egyik oldali féket folyamatosan tovább húzzuk.
Az ernyő fordulni kezd, mígnem a kisebb körön fordulásból adódó kisebb
kerületi sebesség és egyben nagyobb állásszög miatt először a belső szárnyvég
esik át (válik le róla az áramlás) majd az átesés terjed az ernyő közepe
felé. A fékerő kikönnyebbedik, de ennél objektívebben megfigyelhető jel a
szárnyvég kiflivég szerű hátrahajlása. Na ezt a határt kerestük! A fék
finom visszaengedésével a hátrahajló kiflivég mérete csökkenthető, de az
ernyő állandó fordulóban marad. Visszaengedés nélkül benntartva, pláne még
rá is dőlve negatív spirál lenne belőle.
Kijövetel: folyamatosan visszaengedjük
a féket szimmetrikusra, ha pulzál, akkor az előre lőtt állapotból.
Tapasztalatom: Én mindig inkább a hátrahajolni
kezdő kiflivéget néztem, kezdetben ez a könnyebben felismerhető,
legbiztosabb jel. Nem lehet eltéveszteni a negatív kialakulását, a szárnyvég
először ráncosodni kezd, "merevsége" csökken és egyre hátrébb
hajlik. Első néhány alkalommal amint meglátod a hátrahajló kiflivéget
mindjárt a kezdetén gyere ki belőle és csináld meg újra. Ez, hogy
magabiztosan felismered és megszünteted önbizalmat ad és kezdheted egyre tovább
benntartani. Akkor tanultad meg amikor már szinte előre érzed a fékerő csökkenéséből,
hogy mikor fog bekövetkezni a hátrahajlás és magabiztosan kezeled, kedvedre
változtatod a kiflivég hátrahajló hosszát. Az 50%-os előkészítő lelassítás
miatt az egész folyamat nem túl agresszív, jó tanulópálya.
Megjegyzés: Haladók lefékezés nélkül
a dinamikus változattal ismerkedhetnek.
12.
Negatív
forduló (dugóhúzó)
A cél: megtanulni a nem szándékos
negatívból (lepörgésből) kijövetelt.
Kivitelezés: mint az előbb, de csak
néhány fordulat után hagyni abba.
Kijövetel: folyamatosan visszaengedjük
a féket szimmetrikusra, ha pulzál, akkor az előre lőtt állapotból.
Alternatív kijövetel: lehúzzuk a másik oldalt is, mert a full stall sokkal könnyebben
kontrollálható, a forgás elmaradása miatt fizikailag sem megterhelő.
Megjegyzés: Mivel itt a forduló középpontja
a szárnyon belülre esik fokozottan veszélyes a zsinórok összecsavarodása
egy köteggé (twist), azaz hogy (a tehetetlenség és a kis erőkar
miatt) a beülő a pilóta tömegével nem tudja azonos szögsebességgel követni az ernyő gyors
elpördülését, így lemaradva attól a két szárnyfélre eddig V alakban szétfutó
zsinórok először kereszteződnek, majd elkezdenek összetekeredni. Az összecsavarodás nagyobb
mértéke (szöge) után már a súrlódás blokkolja a fékzsinórokat és egy kötegben
tartja a tartózsinórokat is, tehát innentől sem testsúlyáthelyezéssel sem a fékkel
nem lehet beavatkozni. Ilyenkor vagy megáll a csavarodás és a beülő utána
forogva az ernyőnek kezd az egész kirendeződni, vagy mentőernyőt kell
dobni. A becsavarodás veszélyét növeli, ha a mellkör túl rövidre van húzva,
azaz ha a karabinerek távolsága kicsi. Hagyd vállszélességben a
karabinereket. (Lásd még alább a bónusz kommentet)
Tapasztalatom: az előbbi „megjegyzés”
teljesen igaz! Egy 2005-ös svájci tapasztalat segített megfogalmazni (az egyébként kézenfekvő)
felismerést: hogy csak a teljesen nyitott ernyő húzza szétfelé
a karabinereket, így csak mindkét oldalon nyitott ernyővel számíthatsz twistből a spontán
visszapörgésre.
Ha rendesen le vagy fűződve, vagy más okból nem teljes az ernyőd, és még
be is twist-eltél az matt helyzet. Ekkor már csak a
magassággal és a mentőernyővel foglalkozz, nincs esélyed kipörögni és a
helyzetet rendezni. :o(
Videó és szakvélemény a justACRO oldalon a Veszélyek címszó alatt, mint negatív példa a
negatívra :o)
Ugyanez
magyar hanggal (by Tasi Gábor): egy
jó és egy tanulságosan elhibázott negatív Ha nem megy jól a
direkt lejátszás, akkor mentsd el a gépedre és onnan játszd le.
Bónusz
kommentek:
a. Takáts Pál
(Pákko)
szerint csak egy jó negatív gyakorlat létezik, amit helikopternek hívnak. :o)
b. Szintén tőle tanultam, hogy kellő lélekjelenléttel meg
lehet előzni a matt helyzetet, azaz a főzsinóroknak a karabinerekig lefelé
haladó összecsavarodását. Tanácsa szerint: amint észreveszed, hogy az ernyő
a testedhez képest elforgó mozgásba kezd és te a beülővel nem fogod spontán
követni, akkor ne hagyd hogy az összecsavarodás lefelé haladjon a matt
helyzetig, hanem minél hamarabb kezdd el
széthúzni a hevedereket,
minél
magasabban, ahol még nagy erőt vagy képes kifejteni, hogy ezzel az ernyő után
forgasd magad.
13.
Full
stall
A cél: aszimmetrikus helyzetek
kezelhetőbbé (szimmetrikussá) tétele, ernyő reset gomb.
Kivitelezés: minimumsebességre lassítjuk
az ernyőt, ezt stabilizáljuk. A fékeket szimmetrikusan továbbhúzzuk amíg
az ernyő át nem esik. Ha tök lehúzva sem esik át, akkor engedjük fel a féket,
tekerjük a fékzsinórt az előbbinél eggyel többször a kézre és kezdjük elölről. Ha túl lassan húzzuk lefelé, akkor a két
szárnyfél közötti nem feltétlenül teljesen egyforma felületi terhelés
miatt az egyik szárny előbb fog átesni, ettől a full stall aszimmetrikusan
(negatívval) kezdődik ami kellő gyakorlat nélkül komplikációkra vezethet.
A jelenség megelőzésére a holtpont előtt kicsit gyorsítsuk fel a fékhúzást,
gyorsabban vigyük át a holtponton a két szárnyfelet. Az ernyőt figyelve eltéveszthetetlen,
amikor már az átesés feltartóztathatatlanul megindult. Ekkor azonnal engedjük
följebb a fékeket 5-10 centivel és betonkeményen tartsuk itt. Áteséskor a rongy eltűnik a hátunk
mögé, úgy érezzük, mintha földön a székünket hirtelen hátra
billentenék. Ha gyengének tartjuk a kezünket vagy félünk, hogy az ernyőn hátramenetben
újra kialakuló áramlás kezdőereje felrántaná a kezünket, akkor rögzítsük a kezünket,
például fogjunk hozzá egy beülő hevederhez (de ne a mentőernyő fogantyúhoz
:), nehogy felrántsa az ernyő a féket, pláne nehogy
aszimmetrikusan. Rövidesen megjelenik a rongy a fejünk felett és a szék
felegyenesedik. Ha ideges az ernyő, akkor túl van húzva a fék. Finoman de
szimmetrikus ernyőalakzatot tartva kicsit engedjük fel a fékeket. A tartáshoz erő kell, de ha számítunk rá nem okoz meglepetést, nem tudja kitépni a
féket a kézből.
Kijövetel: folyamatosan, ne túl
hirtelen (mint a B stallt), de ne is elnyújtva, szimmetrikusan engedjük fel a
fékeket.
Tapasztalatom: Az első full stall sokkal inkább
lelki erőpróba, mint ernyőkezelési kérdés. Előre el kell tökélni, hogy
az áteséskor semmi esetre sem engedjük fel a féket. A karokat szorítsuk le
a beülő oldalához, ha lehet kapaszkodjunk is meg a beülőben. Ez lehet, hogy
túlzás, de biztosra akarunk menni. A fogadalmat betartva 1-2 másodpercet kell
csak kivárni a rongy fejünk feletti megjelenésére utána már benntartáskor
is és felengedéskor is csak a szimmetriára kell figyelnünk. Az a féklehúzás
amivel sikerül átejteni, biztosan sok a benn tartáshoz, a fékeket az átesés
mértékén hagyva biztosan ideges lesz az ernyő: csapkod és nem veszi fel a
patkó alakú full stall alakzatot. Amint visszajön az ernyő a fej fölé, följebb
kell engedni a féket, hogy az ernyő megnyugodjon (kb. 10-15 centi a különbség
az XL-es Airwave Sporton). Később, gyakorlat birtokában, kivárás helyett már az átesés
pillanatában elindul a kéz felfelé és éppen a full stall figurához szükséges
mértéknél áll meg a kéz a fékkel.
Bónusz
komment:
(Érdekes :o),
hogy a full stall -ról alkotott képem alább leírt kiteljesítését is az
acrós Takáts Pál -tól tanultam. A képzés "C"
tanfolyamon és tanterem helyett tandem utas beülőben történt, Kalocsán.
A tudományt neki köszönjétek, a leírást/megfogalmazást én követtem el.)
Tétel: a lehúzott full stall-ban a fék helyzete legalább három szakaszra
bontható:
b. A közbülső a stabil helyzet, azaz amikor az ernyő a
klasszikus "full stall figurában", nyugodtan áll a fejünk fölött
(pontosabban hátrafelé repülünk). Ez a helyzet a fékúton inkább csak egy
konkrét fékállás, az ábrán "Stabil pont" -ként jelölve.
c. Ettől lefelé van a túlhúzott szakasz, amiben az ernyő alapvetően
a "full stall figurát" formázza. Minél jobban lehúzzuk a féket
a stabil ponttól, annál idegesebben fog mozogni az ernyő. Ha olyan mélyre húzzuk
(vagy ott hagyjuk),
mint ahol átejtettük full stall -ba, akkor nyugtalanul csapkodva vergődik,
oszcillál, a hevedereken keresztül kicsit rángat is.
a. A féket a stabil ponttól folyamatosan és határozottan fölfelé
engedve elérjük a kivezetési pontot, ahol az ernyő kis előrebólintással
(esetleg előre lövéssel) visszatér a normál repülési állapotba. Így ezt
a szakaszt nevezhetnénk akár kivezetési szakasznak is. Ez az elnevezés a
kezdő full stall -osok számára teljesen helytálló. A haladók (és pláne
az acrosok) miatt én ezt inkább "művészeti szakasznak" nevezném.
Ugyanis jó megfigyelő számára kiderül (a többieknek meg elmondják), hogy
a stabil és a kivezetési pont között van egy zsákesési pont is. Ezért van
az, hogy ha az ideges ernyőn a féket finoman fölfelé engedjük, akkor ez
csak a túlhúzott szakaszon, a stabil pont alatt hoz megnyugvást, de de a
stabil pont fölött ismét kicsit imbolygó, kóválygó mozgást eredményez. Tehát a művészeti
szakaszt a zsákesési pont valójában két szakaszra tagolja: az alsó a zsákesési
szakasz, fölötte van a valódi kivezető szakasz. A zsákesési szakaszon a
stabil ponttól a zsákesési pontig az ernyőn egyre erősödnek a zsákesés tünetei,
ettől válik ismét nyugtalanná, és ezért van a nyugalmára ellenkező hatással
a följebb engedés. Ez amolyan vegyes szakasz, mert a stabil full stall alakzat
imbolyog kissé, de messze nem olyan zaklatottan hánykolódik, mint egy kontroll
nélkül zsákeső ernyő. Az utasbeülőből láttam, hogy az ernyőt stabilan
(értsd: nyugalomban) lehet tartani
zsákesésben is, de fogalmam sincs hogyan kell megcsinálni. Remélem egyszer ezt is
megtanulom, ígérem akkor ide fogom írni.
A
következő videón egy full stall kivitelezésébe hiba csúszik amiből twist keletkezik.
A baj sorozatot az indítja, hogy az átejtés (1:40) után az ernyő a
nyugtalan túlhúzott szakaszban marad. Ráadásul a túlfékezés enyhén
aszimmetrikus,
így fél fordulattal átpördül (1:45). A keresztezett zsinórzat 1:50-kor
megkezdett visszapördítése sajnos nincs megállítva 1.52-kor a jobb fék
szimmetrikus utána engedésével, így az aszimmetrikus fékállás miatt a megindított
visszapördítés tovább folytatódik a másik irányba és 4 1/2 körös
twist-ben áll meg (2:08). A fékzsinórokat a súrlódás blokkolja, így valószínűleg
a mentőernyő a jó döntés. Azért csak "valószínűleg" mert a
mentőernyő dobás alatt elindul egy spontán visszapörgés, de nem tudható,
hogy az folytatódna illetve befejeződne-e a talaj fölött kellő magasságban.
A mentőernyő nyitás (2:20) után stabilizálódik a részben már visszapörgött
twist. Végül is vagy szerencsés a fickó, vagy briliánsan irányította be
magát a két oszlop közé csak éppen az irányítás nem látszik a filmen:
https://www.youtube.com/watch?v=2xughC9wlNo
14.
Full
stall flash
(én neveztem el így, mert nem tudom van-e rendes
neve)
A cél: az
átesés határának magabiztos meg/felismerése (mint a negatív határ volt)
Kivitelezés: mint a full stallnál,
de éppen csak annyi fékkel amennyi szükséges, és amint átesett az ernyő,
rögtön az első pillanatban, mielőtt hátra vágódhatna visszaengedjük repülni.
Jó ütemérzéket és az ernyővel való együttélést igényeli. Mivel nem
lesz lenn tartva, így nem túl hátulról fog előre lőni, ezért nem kell
akkora fizikai erő hozzá.
Vigyázz, veszélyes manőver! Semmiképpen sem helyes azt hinni, hogy a full-stall-határ a kis kaland, és a full-stall a nagy, nehéz manőver. Fordítva van! A biztonság érdekében először kell átélni és megtanulni magabiztosan végrehajtani a full stall-t, majd csak utána szabad gyakorolni a határhelyzetben történő megszakítást. Ez azért van így, mert minden új manőver megtanulásánál természetes az ideálisnál lassabb, bizonytalankodó végrehajtás. A full stall határhelyzet kereséskor viszont egy kis késlekedés elég ahhoz, hogy egy "rendes" full stall következzen be, amit ha korábban nem éltünk még át, akkor nem is fogjuk azonnal felismerni, így a beülő hanyatt esése és az ernyő eltűnése könnyen vezethet az ösztönös azonnali fék felengedésre, ami végzetes is lehet.
Aki csinálja feltétlenül legyen tisztában vele, hogy semennyit sem szabad késlekednie az elkezdődő áteséskor a fékeknek legalább a "Zsákesési" pontig történő haladéktalan szimmetrikus felengedésével. Ha mégsem sikerül időben cselekedni, akkor már biztonságosabb a fékeket elszántan lenn tartva, a megkezdett gyakorlatot klasszikus full stall manőverként fejezni be. A késlekedés akkor a legveszélyesebb, ha a fékek késedelmes felengedése az egész ernyő összeomlása után, az ernyő leghátsó helyzetében történik, mert innen tud a leginkább előre lőni. Ha az előrelövés olyan nagy mértékű, hogy az ernyő előttünk - alattunk (frontstall-lal) ismét összeomlik, akkor (különösen rövid zsinóros ernyőknél) előfordulhat, hogy a pilóta beleesik a kupolába ami akár a mentőernyő használatának lehetőségét is gátolhatja.
15.
Mentőernyő
dobás
A cél: kilátástalan
helyzetben plusz egy esély a nagyobb baj elkerülésére. Irányítható mentőernyővel
továbbra is a pilótától függ a földet- (esetleg fát- vagy vizet-) érés helye, míg
körkupolás mentőernyővel a kidobás pillanatában ez a hely gyakorlatilag már
eldőlt (csak még nem ismert). Körkupolával a magasságod állandó vizuális
(nem műszeres :o) ellenőrzése mellett két fontos teendőd maradt: gyűjtsd be a főernyődet,
utána pedig csak a helyes talajra illetve vízbe érkezésre
figyelj. Sokszor előfordul, hogy a mentőernyő kinyílása után a főernyő
visszanyeri teljes repülési képességét. Ez egyáltalán nem jelenti azt,
hogy elhamarkodottan dobtál volna mentőernyőt, de már úgyis mindegy mert
visszafordíthatatlanul egy új helyzetet kell megoldani. Az (újonnan életre
kapott) főernyő leggyakrabban a mentőernyőtől távolodó irányban repülne,
ha a beülőre nem lenne rákötve a mentőernyő hevedere is. Így azonban a főernyő
csak a karabinereknél fogva kihúz minket a mentőernyő alatti, ideális függőleges
helyzetből és bekövetkezik a V állás: a V fölső végpontjain az ernyőkkel,
az alsón a pilótával. A V állásnak több káros következménye is van:
- jelentős vízszintes sebességünk lesz, ami fokozza a földetérés veszélyeit
- a hátrabillent beülő miatt nem tudjuk a földetérést előre nyújtott, összezárt
lábbal tompítani, a mozgási energiánkat a begyakorlott módon kigurulni.
A főernyőt mindenképpen célszerű begyűjtenünk, pláne akkor ha V állásban
vagyunk. Tasi Gábortól tanultunk egy bolondbiztos módszert amely egyszerre
oldja meg mind a V állás megszüntetését, mind a főernyő begyűjtését:
tekerjük fel a fékzsinórokat egy ventilátor sebességével a kezeinkre.
Amikor a V állást az ernyő átesése megszüntette áttérhetünk az ernyő
betakarításának hatékonyabb módszerére: váltott kezekkel amit érünk azt
az ölünkbe húzzuk és nyúlunk a következő adagért.
Ha mindent jól csináltunk, akkor ölünkbe gyűjtött ernyővel készülhetünk
a földetérésre. A vízbe érkezéshez az ölünkben lévő kupac miatt nincs
lehetőségünk előzetesen kicsatolni magunkat, viszont annál hasznosabb lesz
majd a sok, hasunkhoz szorított, becellázott levegő.
Kivitelezés: kérdezd az oktatódat,
különösen a főernyő begyűjtéséről, illetve az irányítható mentőernyő
használatáról.
Sok helyzetben az sem könnyű, hogy megfogd és kihúzd a mentőernyőd konténerét.
A megtalálást nagyban segíti, ha normális repülési helyzetben begyakorlod,
hogyan engedd el egy pillanat alatt a féket és rögtön ráfogj a mentőernyő
kidobó fogantyújára. A konténert minél nagyobb sebességgel dobjuk el
(a fogantyúval együtt!), mert a konténert a heveder megfeszülése nyitja, így
kerül le a mentőernyőről ami ezután kezd a menetirányhoz képest hátul
maradva feltöltődni, kinyílni. A kidobás ideális iránya oldalra-felfelé
és ne a főernyőbe!
Kijövetel: nincs.
Tapasztalatom: Egy van, az
is csak annyi, hogy miután kidobtuk a mentőernyőt nézzük meg tényleg rendben kinyílt-e?
Ha esetleg a siklóernyőnk alá szorult és még csukva figyel, akkor rángassuk
ki onnan.
Megjegyzés: Takáts Pál tanácsa a
főernyő begyűjtéséhez: ragadd meg az egyik fékzsinórt és figyeld ki a
mentőernyő kinyílásának pillanatát, mert akkor a főernyő zsinórjai
belazulnak. Ekkor ezerrel húzzad befelé, váltott kezekkel a kezedben tartott fékzsinórt, jön
vele az egyik szárny, akkor már nem repül a másik fele sem és hamarosan az öledben
lesz az egész ernyőd.
Saját elképzelésem: ha
én acro pilóta lennék, víz fölött kikísérletezném, hogyan kell a V állásban
repülő főernyőn 180 fokot pördíteni, ezzel a helyzetet II állásra változtatni. A belépőéllel a mentőernyőnek támaszkodó
főernyő csak még kisebb süllyedést eredményezne, be sem kell gyűjteni, sétautazás
lehetne a földetérésig. Azt gondolom, hogy a mentőernyő miatt nem alakulnának
ki a megszokott áramlási viszonyok, ezért nem keletkezne érdemi vízszintes
sebességű hátrafelé repülés. Ha mégis lenne, akkor azt a fékekkel akár
zsákesésig lehetne csökkenteni. A kidolgozott technikát aztán bárki elsajátíthatná.
Sajnos előbb
lesz a kutyából szalonna, mint belőlem acro pilóta. Így az úttörő
feladat rájuk vár...
Javasolt irodalom:
http://www.felhout.hu/ Mentőernyő
Javasolt tanmozik: AcroTour
2006: Rescue 11.54 Mb 
In
the canopy (Az ernyőben) 13.53 Mb 
In
the canopy (Az ernyőben) 13.53 Mb
Ne várj ha dobni kell !!!
Miért nem használta a
mentőernyőt?
(lefűződés egy eltúlzott wingover-ből)
http://vimeo.com/22479797
Egy másik mentőernyőre végződő tanfilm: http://youtu.be/HqEEYkLiSCo
I. Ha elvesztetted az irányítást, akkor ne gépészkedj mert csak rontod az esélyeidet! Engedd teljesen fel (de ne engedd el) a fékeket, hagyd az ernyőt, hogy megtalálja a saját repülő helyzetét, arra tervezték. Elég ha csak megfékezed ami nagyon előre lő. [Utólagos kiegészítés: a spirálra ez nem minden esetben igaz, spirálnál szükség lehet a külső oldalra terhelésnek, külső oldalon fékezésnek. Részletesen lásd ott.]
II. Ha a megfékezett ernyő a fejed fölött táncol, oszcillál, akkor várd ki a belépőél előre kerülését és csak ekkor engedd fel a fékeket. Így kevésbé tud előre lőni (nem kerülsz Zsófi figurába).
III. Az elején avatkozz be! Amint látod, hogy akár az egész ernyő indul előre vagy ha csak az egyik félszárny megy eléd, rögtön fékezd meg és ezzel azonnal sokat szelídítesz a helyzeteden, vége is a „vészhelyzetnek”.
IV.
Ha az arcodra nem szemből fúj a menetszél és az ernyő mintha hullámok
tetején hánykolódna, kóvályog, kicsit rángatva összevissza jár,
akkor az zsákesés. Ebből a gyorsítóval, vagy az „A” sorok előre tolásával
okozott állásszög csökkentés visz vissza normál repülő helyzetbe.
Ha az ernyőd zsákesik akkor feltétlen vidd el műszaki vizsgálatra, mert
biztosan nincs rendben. Valószínűbb, hogy az alaptrimje hibás, de lehet elégtelen
porozitás is az oka, vagy mindkettő. A SIRESZ Tanúsító szervezetét vagy a
gyártó szakműhelyét javasolt megkeresned.
1. Tasi szerint: nem jó gyakorlat a féken átdugni a kezet mert így ha hirtelen kell, nem lehet mentőernyőt dobni.
2. Azt mondja a Tasi, hogy csak akkor fékezzük meg az előre lövő ernyőt amikor már a fejünk fölé ért. Én nem értem miért ne csökkentené az előre lövést, ha már korábban megfékezzük, de bizonyára neki van igaza.
3. Tasi terminológia: „fordulj a part felé” őnála azt jelenti „fordulj a Tasi felé”. (Igaz, hogy ő a parton ül, de a tó fölött repülve bármerre mehetnél a part felé.)
1. Egyik oldalt lecsukod (féloldal) a másikat átejted. Jó játék! Szörnyen hangzik, de meglepően egyszerűen oldódik meg (tapasztalat). Nagyobb baj az, hogy a második oldal átejtéséhez nagy erő kell. 2005-ben nem is tudtam lehúzni fél kézzel a második oldalt, a két kezes meglehúzásra pedig a csukás nem ad lehetőséget. Tanulság: megfelelő fizikai kondícióban repüljünk!
2.
„Dupla kávé” című túlélési gyakorlat
Egyik oldalra húzol egy negatívot. Amikor elpördül, akkor ezt felengeded és
lehúzod negatívba a másik oldalt. Amikor ez is elpördül akkor ezt is
felengeded és megpróbálod helyrehozni az ernyő repülő képességét. Ha
nem sikerül: akkor mentőernyő.
Veszélyek: a lefűződés és a twist.
Külön-külön akár a lefűződés akár a twist megoldható, a kettő együtt viszont csak mentőernyővel
(lásd a mentőernyő első tanmozi mellékletét)
Alap igazság:
twist (blokkolt fékzsinórokkal)
+ lefűződés = mentőernyő
A twist lefűződés nélkül, de teljesen nyitott ernyővel magától is kipörög,
sőt a hevederek szétfeszítésével gyorsabban megszüntethető.
Twist nélkül a lefűződést először a stablap zsinórral kell megpróbálni
kifűzni, ha mégsem menne, akkor ismételt full stall-okkal is kifűződik.
Még egy példa a lefűződés+twist=mentőrnyő alapképletre: http://youtu.be/HqEEYkLiSCo
3. Az előadásban egy újdonság lett beígérve: twist, azaz a hevederzet/zsinórzat összecsavarodása. A gyakorlat abból állt volna, hogy egyenes repülés közben felnyúlva, a hevedereket X alakba keresztezzük (ami csak enyhe hasonmása a twistnek) és ezzel hanyatt forgatjuk a beülőt. De rádión senki nem kapott ilyen utasítást, és -mivel a csapat fegyelmezett- senki nem is csinálta :o(
Kardos István
a leírások utolsó tartalmi módosítása: 2008. augusztus
2011.09.27: wingover videó beszúrása
2012.10.22:
A comprehensive discussion during the 2012 Open Distance Nationals in Sun Valley,
ID by Russell Ogden on two line gliders, safety, SIV, common fallacy's for
initial inputs after collapses, flying modern gliders, the "kiss of death",
parachutal stall, brake position, using B's and C's, speed bar use, passive vs.
active inputs, using risers, flying in a pod harness, stabilo, certification of
wings, dealing with cascades and a LOT more:
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=_YVbdaLc1jk#!
<iframe width="853" height="480" src="http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=_YVbdaLc1jk#!" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>